Hófehérke

                   Volt egyszer egy szép királylány, Hófehérke, akit mostohaanyja, a királynő nevelt. Hogy elrejtse a lány szépségét ócska rongyokat viseltetett vele és a legalantasabb munkákat bízta rá. Egy nap egy herceg meghallva Hófehérke énekét bemegy a palotába és megpillantva a leányt azonnal szerelmes lesz belé. A rendkívül hiú uralkodónő minden nap megkérdezte a varázstükrét, ki a legszebb a világon, s egy napon azt a választ kapta: Hófehérke.

                    A királynő erre megparancsolta udvari vadászának, hogy ölje meg Hófehérkét, s vigye el neki a lány szívét. A vadász azonban megkönyörült Hófehérkén, s nem bántotta. Hófehérke az erdőben sétálva barátokat szerzett magának, állatokat, és általuk rábukkant a hét törpe házára, amelyet alaposan kitakarított velük, majd vacsorát is főzött. A hazatérő törpék értetlenül fogadták a történteket, végül azonban megtalálták Hófehérkét, akinek megengedték, hogy náluk maradjon.
                     A királynő eközben újra varázstükréhez fordult, amely elárulta neki, hogy Hófehérke még mindig él, s továbbra is ő a legszebb. Erre a királynő vénasszonnyá változott, s mérgezett almát készített. Rájött, hogy van ellenszere a méregnek, mégpedig az igaz szerelem csókja, de nem aggódott, hiszen ha halott a törpék úgyis eltemetik. Másnap pedig megjelent Hófehérkénél, hogy rávegye, fogyassza el. A gonosz terv sikerrel járt, Hófehérke holtan esett össze. Látva mindezt a törpék, felkergették a királynőt egy hegy tetejére, akibe belecsapott a villám, s lezuhant. Hófehérkét üvegkoporsóba tették, hogy szépsége örökké látható maradjon. Megjelent azonban a királyfi, Hófehérke szerelme, s egy utolsó csókot lehelt kedvese ajkára, aki ettől felébredt. Ettől fogva boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Természetesen, mint minden mesében, ebben is megjelenik a gonosz, ezúttal a hiú királynő személyében. Bármire képes szépsége „megőrzése” érdekében, még gyilkosságra is.

Ebben a mesében is megjelenik a főszereplő segítője, ám itt többesszámban fordulnak elő, hiszen az erdő állatai illetve a törpék is sokat segítettek Hófehérkének. A törpék a neveiket fő tulajdonságaik alapján kapták, melyek a grafikából nagyon kitűnnek, még a pici gyerekek számára is: Tudor – az okoskodó, Vidor – a folyton boldog, Morgó – az undok, Szundi – aki bármilyen tevékenység közben elalszik, Szende – a szégyenlős, Hapci – a tüsszögős, Kuka – az elnyúzott ruhákban járó, néma, kedves kis törp.
Gyerekkoromban nagyon örültem a királyfi és Hófehérke szerelmének, ám mára furcsállottam, hogy első találkozásuk után szerelembe estek, majd második találkozásuk után a királykisasszony útra is kelt a királyfival. Tudom, ez mese, de akkor is. :)
Kedvenc mondatom: „Hej hó, hej hó! Víg dalt dalolni jó!”.
Következik A kis hableány :)


Link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hófehérke_és_a_hét_törpe_%28film,_1937%29
Képek: http://www.marinella.hu/szinezok/wp-content/uploads/2012/11/Hófehérke-2_resize1.jpg
              http://mary-ann.lapunk.hu/tarhely/mary-ann/kepek/www_tvn_hu_877afde8cf4616674f72bfe58abf7434.jpg
                   https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTThaIy4eGB3tMsVCGVYdniPnVh7j_t31kmK_CU6nEIkxX_Qhun