Anasztázia

               Volt egyszer, nem is olyan régen egy Anasztázia nevű ifjú hercegnő, aki a pompás paloták és fényes estélyek varázslatos világában élt. 1916-ot írtak, s a legendás Romanov család a dinasztia uralkodásának háromszázadik évfordulóját ünnepelte. Az ünnepi esemény tiszteletére a cár nagyszabású fogadást rendezett, s a bál legfényesebb csillaga éppen Anasztázia volt. Az estélyen a hercegnő Párizsban élő nagyanyja, Mária is részt vett. Anasztázia kérlelte őt, hogy ne utazzon vissza Franciaországba, maradjon a családdal. Mária, hogy megvigasztalja unokáját, megajándékozta őt egy zenélő dobozzal, amely kettejük titkát, közösen énekelt altatódalukat játszotta. A dobozka kulcsára vésett felirat azt ígérte, hogy Anasztázia és nagyanyja hamarosan találkoznak Párizsban. A cári palota fölött azonban sötét felhők gyülekeztek. A száműzetéséből Szentpétervárra visszatért Raszputyin bosszút forralt. Gyűlölettől megmérgezett lelkét eladta a sötétség erőinek, s cserébe hatalmat kapott rá, hogy elátkozza a cári famíliát. Az országban nemsokára kitört a forradalom, és pusztító tüzének áldozatul estek a Romanov család tagjai is. Csak Anasztázia és nagyanyja menekültek meg – őket ugyanis egy Dimitrij nevű bátor konyhás fiú az utolsó pillanatban kiszöktette a palotából.

        

          Anasztázia otthonba került, amelyet nagykorúan el kellett hagyjon. Nem tudta mit jelent a medálon lévő felirat,mely szerint “Találkozunk Párizsban.”
Semmire nem emlékezett múltjából, ezért úgy döntött utánajár ki is ő valójában.
Eközben a fennebb említett Dimitrij és cimborája Vlagyimir meghallgatást rendeztek, hogy megtaláják  az orosz cárnő unokáját.
Anasztáziát Dimitrijhez küldték vízumért, de ahogy a fiu megpillantotta a lányt rögtön hasonlóságot fedezett fel közte és Anasztázia között.
Elhatározták, hogy magukkal viszik Párizsba.

  Az út nem volt zökkenőmentes, hisz Rasputyin mindent elkövetett, hogy a lány ne maradjon életben.
A cárnő nem akarta fogadni  Anasztáziát, hisz már elege lett a sok hazugságból és csalásból.
Dimitrij nem adta fel, így bebizonyosodott, hogy ő tényleg az igazi.
Raszputyin újra megpróbálja megölni a lányt, ám a kocka nagyot fordul és Anasztázia öli meg Raszputyint.
Dimtrijvel megszöknek és boldogan élnek míg meg nem halnak.

Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a mesét,  bár akkor még nem tudtam hogy a cselekmény néhány mozzanata való életben is megtörtént.
Anasztázia haja fogott meg leginkább, aminek még most sem tudom a magyarázatát.
Nagyon szerettem, hogy annyi zene van benne és állandóan tekertem vissza a kazettát a zenékre.
Az utolsó jelenetet, mikor Anasztázia megsemmisíti Rasputyint mindig eljátszódtam a szobában egy dezodoros üveggel.
Anasztázia karaktere egy olyan emberhez hasonlít, aki nem ismeri a múltját, nem tudja honnan származik. Összezavarodott és nagyon fél minden emberi közeledéstől, hisz élete során nem igazán volt része ilyenben.
Dimitrij egy szerelmes férfi szerepét alakítja, aki bármit megtesz, hogy bebizonyítsa igazát és akár életét is odaadná szerelméért.

Ebben a rajzfilmben nincs kedvenc mondat, kedvenc ének van a Volt egy régi december című dal, melyet mai napig is szívesen dúdolok.
A következő mesefilm Shrek lesz.

Link: http://www.mesek.tv/teljes-mesek/anasztazia-teljes-mesefilm.html
Képek: http://meselandia.hu/wp-content/uploads/2013/06/anastasia-2-meselandia.jpg
              http://static.est.hu/kepek/234/film/234053_film_anasztazia_01.jpg
        http://m.cdn.blog.hu/po/popkult/image/enbee/film/anasztázia%20[1997]/anastasia_screen_26.jpg
http://www.cosmopolitan.hu/Root/Shared/Pictures/2012/01/09/(32).jpg